Ma azt hiszem, nem csak én voltam megőrülve.

Reggel muszáj volt 7 előtt kelnem, mert akkor vártak a mosógépek. A ruhák már nagyon fogyóban vannak, sőt nemsokára ismét be kell izzítanom az "okoselőkelővizsgázóvagyok" öltözetet. Mintha Shreket és Szörnyella de Frászt egy személlyé gyúrtuk volna össze, no olyan fejjel vonultam le, kicsinynek nem mondható pakkjaimmal a mosókonyhába. (A fogalom megcsúfolása, 5 gép, oszt' kifújt.) A szemem olyan piros volt, mint amilyen Hűtlené szokott lenni, még azt is éreztem, hogy minimum egy tucat manó piszkálja orv módon a kötőhártyámat. Kezdek olyanná válni, mint aki borszagúan züllik füstös kocsmákban, csak sajnos nekem nem ilyen kellékek járulnak a mosogatórongy állapothoz.

Reggel elterveztem, hogy írok, kedvem lett volna, de erőm az semmi, csak nézegettem a blogtert, a hozzászólásaimat pár napja semmisnek tekinti a masina, kezdem úgy érezni magam, hogy csak hallucinálom az egész itt létet.

Mosás nagy nehezen véget ért, aztán hegymászás, teregetés, öblítőillatban lebegés, majd mély álomba zuhanás, ami úgy kezdődött, hogy... Először a melegítőm alatt ott volt a pizsama is, mondván úgyis aludni fogok, aztán preventíve levettem, hogy ne csábítsanak az álmok, persze ez utóbbiaknak nem lehet parancsolni, ezért cirka öt perc elteltével már javában durmoltam, hölgyhöz nem illő módon, ruhástól a paplan és ágytakaró között, jótékonyan bevackolva magam a sarokba.

1 óra után kapkodva ébredtem fel, akkora bűntudatom volt, hogy szinte "kivágodtam" az ágyikóból, azonnal magam elé kaptam a szülészetet és rávettem magam, az okulásra.

Egy ideig hullámzó álomképszerűen futottak előttem a sorok (ez az, amikor még nem győzöm le magam), majd gondoltam egyet, leugrottam a boltba, vettem 2 liter kólát, hátha ez segít.

Olyannyira segített, hogy bámulatosan elítélendő módon ma felhörpintettam az egészet, pontosabban 1.5 liternyi részét, a maradék felet többszöri kis adagban (azaz mindig, amikor számhoz emeltem a poharat) magamra borítottam. Komolyam mondom, ha egy csecsemőnek odaadják a palackot, az is tiszteségesebben issza meg, mint én. Végülis nem voltam ideges, amikor a második pólómat kóláztam le. Sajnos nincs esőkabátom, mert abban kellene üldögélnem.

A harmadik felvett pólót pedig összetollaztam, mert amilyen bőszen húzok alá, az sajnos meghaladja a tollak tűrőképességét és rendre elkezdenek folyatni. Evvel még nem is lenne baj, de elfelejtem, hogy megvakartam az arcom és így megyek emberek közé. Ha máshogy nem tudok szert tenni színes egyéniségre, ám legyen.

A boltban az eladó néni cinkosul rám kacsintott, hogy vannak itt nasik, egyet fizet kettőt kap. ÁÁÁ, nem tudom, hogy honnan vette, hogy nekem szükségem lehet ilyesfajta pótszerekre. Nasi-absztinens vagyok, punktum:)

Tegnap észrevettem, hogy valami történt velem has tájékon. Mintha két karika hurkát szilárdul rám rögzítettek volna. Azért érdekes, mert bár igazán lapos hasam nem volt, de nem úgy él a kép magamról, hogy 7 hónapos terheseket megszégyenítő pocakkal flangálok. Gondoltam arra is, hogy megárthatott a szülészet, így próbálok szolidarítani, álterhes vagyok. Rémisztő:) Azért bízzunk benne, hogy elmúlik.

Aztán jött a volt szobatársam, szerintem kicsit megkattant a vizsgaidőszakban. Kezdjük ott, hogy WC papírt akart kérni, ami nem nagy ügy, ha nincs az emberrnek és kér, de neki volt, csak erre járt és gondolta, hogy elugrik a dolgait intézni. Adtam neki, ezen ne múljon, aztán olyanokat mondott, hogy "milyen várakat építesz magad köré, itt van a sárkány is, hogy nagy nehzen eljussak a királykisasszonyhoz?" Jelzem, egy széket kellett kikerülnie. A szoba összes tárgyát végigtapogatta kezdve a lecsós üvegektől, át az elszáradt növényeken és végül kikötött a kisrádiónál. Kicsit támolygott is, olyanokat is mondott, hogy most már örökre ittmarad, mondtam neki, hogy felőlem, már csak azt vártam, hogy elvágódjon. Nem elítélendő. Mindenkin kijön egyszer.

Aztán rám szakadt a nagy magány és kénytelen voltam csendben tanulgatni, megunva fel alá sétafikálni, ablakon kihajolni, párkányra álmodozó lemondással dőlni, a játszó óvodásokat csodálni, ablakban fogat mosni, a közeli buli fényeit szemlélni.

Anyuval beszéltem. Lesz számítógépem, most már biztos. Valami selejtezés volt náluk, már számos darab haza került, öcsém már építgeti a masinámat, lesz nektek nemulass. Ha egyszer nyugalomban tudok végre írni, akkor... De nem ígérgetek inkább.

Ma este néztem két romantikus filmet is a HBO-n. Gagyulás az egész, de kell az embernek, vannak pillanatok, amikor a gonosz rendező bácsi elhiteti, hogy ez veled is megtörténhet.

Most itt tartok és ott, hogy felbuzdulva a csúnya ámde némileg kedves szereplők szerelmi sikerein elterveztem, hogy nem hagyom szunnyadni a "kapcsolataimat" és itt az ideje, hogy máshogy viszonyuljak a Lelki Társhoz *

*: Létező személy, nem kitaláció.

Nyugi, holnapra el fog múlni a láz.:)

Elterveztem, hogy eztán (no rendszeresség) "ajánlok nektek" egy kis muzsikát és olvasnivalót.(Valaki nagyon erdeti ma. Haha:) A mai napra ez légyen: Anima S.S.: World at war (becsszó, egyébiránt nem szeretem a füvezős zenéket), Örkény: Rekviem című novella. Nemrég olvastam, nekem tetszett.