Igazából, ha a nevetséges terveimhez szeretném magam tartani, akkor ma tilos hadművelet lenne a blog laposkúszó megközelítése, de nagyobb bennem a vágy és ez reméljük legyőzi a valóságot. (Szóval ott tartok, hogy vagy "tetszetősen bohó" vagy "igaz":)

Ki kell szellőztetni a fejemet. Képletesen szólva ezt úgy képzelem el, mint amikor az ember lefekszik a padlószőnyegre, hogy hallja a hangyák zizegését, az idő múlását (az alattad lakók trécselését:) és magára nyitja az ablakot. Odabent persze idillikus "kandallómeleg" van és ha süvöltve nem is, de tódul be a jéggé dermesztő átformáló frissesség. Még kalimpálni sem kell, csak nagy lélegzetek, forró test/fej  és hideg levegő összecsapása.

Ekkor jó, ha a levegő nyer. Ha te diadalmaskodsz, minden megy tovább a saját medrében, te pedig nevetséges papagájjá válsz. Aki csak mondja és mondja, de nincs mögötte semmi.

(Bár mi a bíztosíték arra, hogy az új fuvallat nemcsak kizökkent a régi nyavalygós süppedtségből, de ki is törli a "káros" gondolatokat?)

Semmi. Ha csak egy szikrányi is marad belőlük, regenerálódik az egész tákolmány, az ember újra bezárul saját erődjébe.

Ezt szeretném elkerülni.Ez egy  kísérletezés, meddig sikerül. Lehet, hogy fehér zászló lesz a vége, de "muszáj" nekivágni:)