Viharzabolázás, nem több...

Egészségtelen ego-mániám előbújó-félben van, meg amúgy is a régi énem és a jelenlegi "kevermény" bennem lassan, de biztosan eggyé válnak.

Nem írom azt (pedig megtehetném), hogy eddig tartott a paradicsomi idill, de...

Kis összefoglalás az ünnepekről és kandikamerás életemről:

A nagy visszatérés-elnézést- de satnya "fecsegek a szösszenet-mókáimról" fedőnév alatt fog futni. Aki valami komoly, értelmes szóhalmazra vágyik, az ne olvasson tovább:)

Régen nem voltam itt.

Nem akarok átlátszóan "ravaszkodni", ezért a tárgyra térek.

Szidom magam mostanában elég sokat.

Tegnap megszületett bennem egy szencáziós rádöbbenés, amit fene nagy szépérzékel felvértezve így tudnék szavakba önteni:

Csak egy percre vagyok itt, mert megyek haza.

Végeztem a vizsgákkal.

Mai napom nagy vonalakban:

Kinéztem az ablakon.

Van egy egyszerű pszichológiai öngyógyító hadművelet, evvel fogok most élni.

Egyedül vagyok a sötétben.

Találkoztunk.